Kezdőlap  Szálláshelyek  Települések  Ingatlanok  Események  Fotóalbum  Videógaléria  Webkamera  Kapcsolat 

  

   Bálványosfürdő

   Istvana panzió

   Borszék

   Muskátli panzió
   Nosztalgia panzió
   Emy ház
   Ágnes panzió
   Rózsa panzió
   Korona panzió
   Hóvirág panzió
   Roland panzió

   Csíkszereda

   Merkur Hotel
   Csillag Motel
   Bécsiszelet panzió
   Julius panzió

   Félixfürdő

   Gernyeszeg

   Grand Lion panzió

   Gyergyócsomafalva

   Borsika panzió

   Gyergyószentmiklós

   Laczkó Kuckó panzió

   Gyímesbükk

   Gyímesfelsőlok

   Gyímesközéplok

   Hargitafürdő

   Bella Vitae Panzió
   Márton panzió
   Hargita Menedékház
   Tirol Panzió
   Tófalvi panzió
   Albert panzió
   Bagolykő menedékház
   Uz Bencze menedékház
   Márton villa
   Mandala panzió
   Biró panzió
   Hargita villa
   Pókát panzió
   Ozon hotel
   Ilonka villa
   Balint villa
   Kopacz ház
   Csíki Panzió
    Vass villa
   Antal villa
   Szabó Tibor kulcsosházak
   Vera ház
   Tankó ház
   Csillag Motel
   Buzogány ház
   Ilu ház
   Eszti ház
   Gergely ház
   Sándor ház
   Fodor Vendégház

   Kovászna

   Május 1 fürdő

   Marosfő

   Maroshévíz

   Parajd

   Sóvirág panzió
   Alszegi vendégház
   Mária vendégház

   Sugásfürdő

   Szováta

   Tusnádfürdő

   Szudok Panzió
   Vártető Panzió
   Silex panzió
   Havasigyopár apartman
   Olt panzió
 
  Szováta



Marosvásárhelytől 60 km-re keletre, a Mezőhavas délnyugati előterében, a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955 óta város.
A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint a szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 1850-ben 1123 lakosából, 1036 magyar, 68 román, 18 romák (cigányok) volt. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német, 11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak.
• A város sóstavairól és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és 1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. További tavai a sósvizű Mogyorósi-tó, Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, továbbá az édesvizű Piroska-tó és Kígyós-tó. A sósvizű tavak esetében a víz sótartalma magas, így a fürdőző könnyebben fennmarad a víz felszínén.
• A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó, sóstavakban gazdag sókarsztterület, ahol a kősó néhol 15–20 m magas sósziklákat alkot, melyeket régen katonák őriztek.
• A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna 1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
• A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban, az ortodox templom 1991-ben épült.
• A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.
Szováta heliotermikus tavai

Az Erdélyi–medence, a kréta-időszak végén és a paleogén korszak elején kezdődött süllyedés révén alakult ki, egyidejüleg a Kárpátok felgyűrődésével. Az erdélyi só, az alsó-bádeni korban (újharmadkor középmiocén időszaka, 20-22 millió éve) keletkezett, mikor a sekély beltenger elzáródott a közép-európai Tethys-től és kiszáradt. A következő geologiai korok üledékei rárakódtak a kialkult sórétegekre és nyomásuk hatására a gleccserjéghez hasonló tixotrópikus tulajdonsággal rendelkező só a medence szélei felé nyomult. Itt a diapír-redők zónájában a sórétegek felfele nyomultak, mindig a legkisebb ellenállás irányába. . A pleisztocénre tehető a sóhegyek megjelenése , miután a sómozgások átdöfték a diapir őv fiatalabb üledékeit.(2) A szovátai Sóhegy, a mai Cseresznyéshegy alatti mély eróziós árokban talált a legkisebb ellenállásra s tört a felszínre. A szűk völgyben felnyomuló sótömzs ovális alakot vett fel és beleágyazódott a környező vulkáni kőzetek közé. A szovátai Sóhegy feltörésével, a mai Sebesd-pataka helyén folyó víz, megváltoztatta folyásirányát és a sóhegyet megkerülve vágott magának új medret.

A kősó, a nátrium-klorid, igen jól oldódik a vízben. A sóhegyen lejátszódó oldódási folyamatok igen élénk sókarsztjelenségeket eredményeztek. A felszín alatti oldódási folyamatokat felszíni bemélyedések, ún. dolinák megjelenése követheti, melyek vízzel feltelve kisebb-nagyobb tavakat hozhatnak létre. A dolinák feltelésével alakulhatott ki, a Magyarosi- (Mogyorósi), a Zöld- a Veres- a Rigó- és a mára már teljesen elmocsarasodott Kígyós-tó.. A dolinák víze, utat oldva magának a kősóban, víznyelőket, azaz ponorokat alakíthat ki. Nagyobb esőzésekkor, hóolvadáskor több víz kerülhet a dolinába, mint amennyit a ponor el tud nyelni, ilyenkor időszakos tavacskák jelentkezhetnek. Ilyen időszakos tavacska létezéséről tudunk a mai Piroska-tó helyén. Nagyobbméretű ponorok alakulhatnak ki a Sóközét átszelő patakok medrében, melyekben a patak vize eltűnhet, földalatti búvópatakká vállva. Ilyen nagyméretű ponort írtak le az elmúlt századokban, a mai Medve-tó helyén. A ponor, a belekerülő hordaléktól eldugulhat, ami színtén tó megjelenését eredményezheti. A ma meglévő tavak közül így jött létre a Piroska-tó. A többévszázados oldódási folyamatok a dolinák méretét többszörösen meghaladó felületű besüllyedéseket, ún. poljékat is hozhatnak létre. A poljék helyén jöttek létre, az elmúlt évszázadokban, a Sóköze legnagyobb tavai, köztük az óriástavak legfiatalabbja, a világhírű Medve-tó. A tavak kialakulásában, az emberi beavatkozásoknak, a felszíni sófejtéseknek, is szerepük volt a sókarsztjelenségek meggyorsításával. Egyetlen olyan tóról tudunk, mely létét teljes mértékben egy hajdani sóbányának köszönheti, ez a Fekete tó, mely egy felszínifejtésű, valószínűleg a Rákóczi szabadságharc ideje alatt működött, székely sóbánya helyén alakult ki. Első említése 1710-ben történik.
Sós tavaink viszont nem voltak örökéletűek. A természetes gát átszakadásával, vagy a ponor kidugulásával, vízük lezudult a völgybe több kilométeres szakaszon kiirtva a halállományt a Kisküküllőből. A mai Medve tó helyén is több heliotermikus tó létezett az elmúlt századokban (Horka-, Feneketlen- és a Jordán-tavak). A közvetlen előd a Horka-tó, 1710-ben jelent meg ponorelzáródással.(Az akkori Medve-patak,”önön vizét elzárva tóvá alkult”) és 1851 őszén, vagy 1852 koratavaszán tűnt el a ponor kidugulásával.
1875 tavaszán, a mai Medve-tó helyén egy hatalmas polje terült el, a bemélyedést „Pálné-gödre” néven ismerték a helybeliek. A polje alját dús fű borította, a mezőt „Fórika kaszálója”-nak nevezték. A réten a Körös-Toplica pataka folyt keresztül, a rét közepén egy hatalmas ponor tátongott, elnyelve a patakocskát. A patak vízétől táplált karsztforrás a Sótető déli részén bukkant újból elő, immár tömény sósvíz formájában, annyira sóssá téve a Szováta vizét, hogy azt a szovátai asszonyok sózás nélkül használhatták főzésre. Hogy tiszta vízhez jussanak a szovátaiak, a XVIII. sz. végén a Sóárok beömlési helye fölött el kellett vezetniük a Szováta vizének egy részét, a ma is meglévő Malom-árokba. A mostani napozó és kezelőrészleg helyén egy hatalmas sószikla emelkedett, tetején kis sóőr-kunyhóval. A szikla mögött folyt az Aranybánya-pataka, a mai fürdőtelep főutcájának irányába. 1875 május 27-én, Úrnapján, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a poljén. Délelőtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba, eldugva azt. A ponor eldugulásával kezdetét vette a Medve-tó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat, köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya patakának medrét a poljétól. 1879-ben hatalmas robajjal, kisebb földrengést előídézve zuhant a sószikla a mélybe. A sziklaomlás után az Aranybánya-pataka is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb: hossza 288 m, szélessége 132-210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m. Közepes sótartalma 256 g/l, 64.000 t oldott sót tartalmaz.
A heliotermia jelensége a tömény sósvizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető. Ha nem volna ez az igen vékony, alig pár centis édesvízréteg a tömény sósvíz fölött, a Medve-tó is ugyanúgy viselkedne (nappal fölmelegedne, éjszaka újból lehűlne) mint a világ bármelyik természetes tava.
A Medve-tó esetében a felszíni édesvízréteg sűrűsége jóval kisebb, mint az alatta levő akár 50 0C -os sósvízé. Ez a sűrűségkülönbség meggátolja az áramlási folyamatok kialakulását. Az áramlási folyamatokban meggátolt sósvíz hőmérséklete a hőelnyelő zónában így napról-napra emelkedik, és a természetben máshol nem tapasztalt, szinte hihetetlenül magas értékeket is felvehet. Ha nem fürödnénk a Medve tóban őszire a tó hőmérsélete meghaladná a 70 fokot! A fürdőtelep megnyítása után, az intenzív fürdőzés következtében a Medve-tó sosem érte el többet ezt a hőmérsékletet. A legnagyobb hőmérsékleti értékeket, 35-50 0C-ot a fűrdőidény kezdetén mérik, az idény végére a tó hőmérséklete 25-30 fokra csökken.

Érdekes módon, enyhébb heliotermia Szováta minden sós tavánál jelentkezik, a tetejükön felgyülemlő esővíz hatására.(3)


Szováta első fürdői


Szovátafürdő gyógyvízeinek első írásos említése 1715-ből maradt ránk, id. Halmágyi István önéletrajzában (4). Akárcsak helységeink esetében az első okíratos említés nem jelenti a kialkulás évét. Halmágyi naplójában is már a “híreshasznu” gyógyvizekről olvashatunk.
1780-ból Fichtel említi, hogy a szovátai tavak nem fagynak be, és nyáron a meleg és napfény mellett olyan melegek, mint egy közepesen forró kénes fürdő.(5)
Szovátafürdő a XIX. század elején egyre ismertebbé lesz, főleg a marosszéki tehetősebb emberek kedvenc nyaralóhelyévé válik.(6) Orbán Balázs szívesen emlékszik vissza szovátai nyaralására: „Hol van az a két roppant tó, mely bár egymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg a másiknak vize (csak 1,5 lábnyira is a vízfelület alatt ) égető meleg volt, s melyben én is annyit fürődtem gyerekkoromban?”(7) Az Orbán Balázs említette két tó, a Medve-tó heliotermikus előde, a Jordán-tó és a Feneketlen tavak voltak A Szovátán nyaraló tehetősebbek a faluban kaptak szállást, itt is étkeztek. Szegényebb vendégeink a tavak partján húzott lombsátrakban éjszakáztak. Szovátán töltötték a nyarat a környék tehetősebb nemesemberei, így a makfalvi Dósa-, a torboszlói Bereczki- , a kelementelki Simén- családok tagjai.
Az ifju Orbán Balázs Szovátán kötött barátságot a makfalvi Dósa Dániellel, a kelmentelki Simén kúrián nevelősködő Kővári Lászlóval és a szabadságharc későbbi hősével a torboszlói Bereczki Sándorral. A jeles ifjak nem elégedtek meg a Géra langyos pocsolyáival, nyaktöró ösvényeken felkeresték Szováta heliotermikus tavait. Itt kerülhetett szóba a székely fűrdők kiépítése, ennek hatalmas gazdasági jelentősége.
A szovátai fürdőélet szervezői, motorjai Dósa Dániel és Bereczki Sándor voltak. Kezdeményezésükre épültek Szovátafürdő első magánvillái a mai Eminescu utca környékén. „Szovátának hasonlóan több tava vagyon, de egyet használnak különösen, minek melegsége igen érezhető, s az az előnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiba, s főfájást soha nem okoz. Tája igen regényes, havasok aljába, fejérlő só-sziklák között festői édes (Kígyós-tó, J.A.) és sós tavakkal az erdős hegyek völgyeiben. Vidékiek régtől használják. Első fürdő laképületét Simén György bárónő, s Tolnai János úr építették 1844-ben, addig a faluban szállásoltak a fürdeni kívánók. A kün építkezési eszme egyébbiránt a Dósa Danié.” (8)
Veress József, 1817-ben született az udvarhelyszéki Bögözön. A szorgalmas és tehetséges gazda ötvenéves korára Szováta egyik leggazdagabb emberévé vált. Földterületei, a mai illyésmezői utcában, és a sósforrások előbukkanás helyein, a Géra környékén voltak. Fürdőalapítói munkája 1860-ban kezdődött. Cölöpgáttal próbálta növelni a Fehér-tó mélységét. A tó partjára kezdetleges fürdőépületeket is emelt. „... Fehér-tó létezett, hol fürdők is berendezve voltak.”(9)
Szováta legelső fürfőmedencéje a Géra, szintén 1860 körül épült. Leírását Benkő Károly Marosszéket ismertető munkájában találjuk.(10) Agyagási Károly visszaemlékezései szerint, Dósa Dánielnek volt az ötlete a Géra felépítése. „Veress József, szovátai jómódú birtokosnak több fekvősége volt a sóspatakok partján. Dósa Dániel őt szólította fel egy kis telep létesítésére. Hogy kellő tájékozottságot szerezzen Veress, Dósa Dánel elvitte magával a közel fekvő Korond fürdőre, hogy az ottani építkezéseket megtekintve annak mintájára építkezzék. Így létesítette Veress a most meglévő alsó fürdőjét 10 lakószobával. A lakószobákon hátul eső térségekre a vendégek számára konyhákat is építettek. A sóhegyekről leáramló sóspatakok vizét egy helyre összegyűjtötte és a most is fennálló, úgynevezett „Ketrec”-be a napon felmelegedő sós vizet csatornákon eresztették be, ahol kereken más alkalmas vetkőző fülkéket építettek, melynek vizét dús sóstartalmánál fogva Gérának hívták.” (11) 1872-re a Géra fürdőtelep öt ötszobás lakóházra bóvült. A házak mellé vendéglőt és tánctermet is épített a fürdőalapító. A Géra-fürdő, a sóőrök által szigorúan őrzött szovátai Sóhegy tiltott részén kívül volt, így nem volt szükség engedélyre a sósvizeknek fürdésre való használatához. 1875-ben eldugult a Fehér-tava t tápláló ponor, s megkezdődött a Medve-tó kialakulási folyamata. A ponor eldugulása után elapadt a Fehér tavat tápláló búvópatak is. A vízutánpótlását vesztett tó eliszaposodott.
A Fehér-tó pusztulása után, 1876 nyarára, Veress József bevonja fürdővállalkozási körébe a Fekete tavat. Ehhez viszont már szükséges volt a sósvizű fürdő hivatalos engedélyeztetése. A magyar királyi pénzügyminisztérium meg is adta az engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a sósvíz használatáért pénzt nem szedhet, viszont csekély díjat számíthat fel a fürdőberendezések használatáért. Veress kiépíti, és lekövezteti a Géra-fürdő és a Veress fürdő közötti kocsiutat, fürdőkabinokat épít a Fekete tó észak-nyugati partjára.(12)
Pár éven belül, Szováta-fürdő, Marosszék legnépszerűbb fürdőjévé válik. Az 1878 nyarán Szovátán nyaraló fürdővendégek érc emléktáblát helyeztek Géra-fürdő vendéglőjének oldalára a fürdőlapító tiszteletére. A századvégre felépülnek Szovátafürdő első szállodái is. A mai Eminesu utca sarkán állott a híres Petőfi-szálló, vele szemben a Rákóczi szálló. Fürdővillák épültek a Fekete-tó körül is, s ide épültek a századforduló előtt a Szent-István (a mai hatos villa) és a Bercsényi-szálló (a volt mozi mögötti épület).
Veress Józsefet méltán tartjuk Szovátafürdő alapítójának, viszont Szováta világhírneve egy másik tónak és egy másik vállalkozó szellemű embernek köszönhető. Érdekes módon, a nyárról-nyárra egyre melegebbé váló Medve-tó csak születése után több mint két évtizeddel kerül a figyelem középpontjába. Sófalvi Illyés Lajos(13) ismeri fel elsőnek az új tóban rejlő gazdasági lehetőségeket. 1894-ben villát épít a tó partjára és megszerzi a kizárolagos használati jogot maga és családja számára, majd a minisztériumhoz fordul fürdőengedélyért (14).
Illyés Lajos fürdővillája fölött, jórészt a mai Szováta-szálló kezelőrészlege helyén 1896-ban kezdtek építkezni a mikházi kolostor szerzetesei. László Polikárp a kolostor házfőnöke „... a nép részére búcsújáró hellyé tette a Medve-tavat azáltal, hogy Isten dicsőségére kápolnát és barátházat építetett a tó közelébe, ennek építésénél maguk a szerzetesek végeztek minden ács és asztalos munkát”.(15)A századvégen még igen körülményes volt Szovátát megközelíteni a távolabbi vendégeknek. Vonaton Marosvásárhelyig, innen kocsival utazhattak a fürdőig. A fő vonzerőt továbbra is a Fekete-tó jelentette az idelátogató 770 vendégnek. (16)
A nyárról-nyárra egyre melegebbé váló Medve-tó hamarosan a tudományos világ érdeklődésének a középpontjába került. Lengyel Béla után Telegdi Roth Lajos főbányatanácsos, főgeológus 1898 szeptember 20 és október 22 között foglalkozott Szováta titokzatos tavával. Kizárta a tóban levő hőforrások lehetőségét, viszont a heliotermia jelenségére ő sem tudott magyarázatot találni. (17.) Kalecsinszky Sándor,a Budapesti Földtani Intézet fővegyésze, 1898 és 1901 között végzett méréseket a Medve-tavon. Neki sikerült legelőször magyarázatot találni a heliotermia jelenségére. 1900 nyarán 1,32 méter mélységben 71 fok hőmérsékletet mért. A tudományos világ érdeklődése még nem biztosított kellő hírnevet az új tónak. Tény, hogy az 1896-os fürdőkalauz még meg sem említi a Medve-tavat.
A heliotermikus óriástavat, születésének pillanatától Medve-tónak majd új tulajdonosáról Illyés-tónak, vagy Illyés-féle Medve-tónak nevezik, 1910-től említik újra egységesen Medve tónak a fürdőkalauzok.
Illyés Lajos tovább építette, szépítette fürdőjét, megalapítva a Medve-tóra támaszkodó Felső-Szovátafürdőt, a Géra-fürdőt és a Fekete-tavat magába foglaló Alsó-Szovátafürdő vetélytársát. 1900-ban jegyzik be hivatalosan is Illyés Lajos vállalkozását. Az Alsó-és a Felső-fürdő versengése igen egyoldalúnak bizonyult. A Veress halála utáni hosszú pereskedéssel igen leromlott elhanyagolt állapotba került Géra, nem sokáig tarthatta meg vendégeit a csodáshírű új tóval szemben. A látogatóit vesztett Géra fürdő elavult épületeit már nem volt miből felújítani. Veszteséges fürdőjét a református egyház 1902-ben eladja Illyés Lajosnak, ki ezzel létrehozhatja az egységes Szovátafürdőt.
A nyaranta akár a 70 0C–ot is meghaladó égetően forró tóban kezdetben a nyíltvízi fürdés, úszás lehetetlen volt. A tó partján úszodaszerű berendezést építettek, ami állt három deszka kosárból, amiket 40 cm-re engedtek le a tó vizébe, de még itt is égette a talpat. 1902-ből maradt ránk az első Medve tói fürdés leírása Béldi Ákostól. „Egyik társunk próbált a tóban háton úszva bejutni, de oly meleg lett, hogy csakhamar kifele igyekezett.” A nyílt fürdőzést kedvelő bátor embereknek rendelkezésére állt a Mogyorósi-tó „úszodaszerű” berendezéseivel és kellemesen langyos vizével. A két évszázados Fekete-tó már csak népfürdőnek szolgált, ahol Béldi leírása szerint: „... félig öltözötten láttuk az embereket sárral bekenve a napon sütkérezni.” (18)
Szováta, a XX. század első éveire Erdély egyik legnépszerűbb fürdőjévé vált. Az alig három évtizedes páratlanul gyors fejlődést több tényezővel is magyarázhatjuk:
-Magyarországnak az utolsó békeévekben mutatott páratlan gazdasági fejlődése igen kiszélesítette azt a középosztályt, mely már megengedhetett magának egy fürdőtelepi nyaralást.
-A modern Szovátafürdő születése szinte egybeesik az angol orvosoknak a meleg sósfürdők csodálatos gyógyhatásáról szóló elméleteinek az elterjedésével.
-Az országos vasúthálózat kiterjedésével,1905-től, Szováta a vasúton közvetlenül megközelithető fürdők sorába emelkedik.
A Gérát a Feket tóval összekötő meredek kocsiút már túl szűknek bizonyult a megnövekedett utasforgalom számára. 1904-re elkészült a falut a Felső-teleppel összekötő megyei út (a mai Rózsák útjának az alsó szakaszát és a mai Fenyő utat magába foglaló útszakasz). A szerpentinesre kiképzett kevésbé meredek, széles út az autóforgalom számára is megnyitotta Szovátafürdőt. A fürdőtelep mai főutjának helyén ekkoriban még az egykori Aranybányapatak mély, meredek medre volt, mely rézsútosan átszelte a mai fürdőtelepi piac és a rendőrség előtti teret. A kiszáradt patakmederben az útépítés 1906-ban kezdődött. A mai Rózsák útjának Medve-tó közeli szakaszán épülnek a telep legszebb magánvillái, a székely ácsművészet remekei a Dessewffy, Zhuber, Benedek, Csergőffy stb. villák Az 1905-1914 közötti időszakban, Szovátafürdő, Magyarország egyik legismertebb, legnépszerűbb fürdőjének számított. Nyaranta itt találkozott a magyar kultúrális élet számos jeles képviselője. Jászai Mari színésznő, 1905 és 1907 között töltötte a fürdőszezont és az őszi hónapokat Szovátán. A vízvezetékhálózat kiépítése előtt, a budapesti színészekkel szervezett előadások, művészi estek, bálok jövedelméből 2400 koronát gyűjtött össze egy díszes közkút építésére. A vízvezeték kiépítése után, a Kútépítő bizottság a pénzt egy gyerekjátszótér felépítésére szándékozott fordítani. A színésznő erélyes tiltakozására a pénzt végül is az eredeti célra használták fel, kiépítve a ma is meglévő Mária-forrást, Radó Sándor tervei alapján.
Az első világháború kitörésének hírére kiürül a fürdő. 1916 őszén a Szováta fölötti Bekecs-tető körüli súlyos csaták előtt és után a fürdőtelepre beszállásolt katonák hatalmas károkat okoztak az épületekben. Ekkor ég le a Béldy villa, a Fővárosi étterem és kávéház mellett, Illyés Lajosnak a Medve-tó partján épült fürdőháza és szállodája. (19).
Az első világháború okozta károk mellett Szovátafürdőre még egy új teher is nehezedett 1918 után. A magyar nemzetiségűeknek a közigazgatásból és általában az állami állásokból való eltávolításával párhuzamosan, az új hatalom csökkenteni próbálja az erdélyi magyarság gazdasági erejét is. Ezt az alig titkolt célt szolgálta az 1926-os földtörvény is. Szovátán 41 villatelket sajátítanak ki magyar vagy zsidó tulajdonosaiktól, és juttatnak román nemzetiségűeknek.(20)
Sófalvi Illyés Lajos idejében felismerte, hogy a megváltozott körülmények között nem tudja újjáéleszteni lepusztult fürdőjét, és ügyes üzleti húzással, még a kisajátítások előtt, 1925-ben eladja . A fürdőt, az Agrárbank felügyelete mellett, főleg a Nemzeti Parasztpárt jeles képviselői vásárolják meg, létrehozva a Szovátai Fürdővállalat részvénytársaságot.
A fürdőtelep egészségügyi főfelügyelője, Dr. Marius Sturza főorvos, híres bécsi balneológus lesz, kinek irányítása alatt Szováta alig pár év alatt Románia legmodernebb fürdőhelyévé válik.
A kisajátított telkeken új villák sora épül, gazdát cserél a régebbi villák egy része is. Ekkor épül a fürdő legnagyobb nyaralóvillája az erdélyi ügyvédi kamara által, Dr. Papp Ioan ügyvéd javaslatára emelt, ún. Bírák villája. Az új épület földszintjén rendezi be Sturza doktor Szováta első modern kezelőrészlegét.(21)
A modern kezelőrészleg nem sokáig működik a Birák villájában, 1926 és 1937 között kiépül a Medve-tó melletti napozó és kezelő, megadva a tó mai jellegzetes arculatát. Bővítik a vízműveket, majd 1934-ben kigyúl a villany is Szovátafürdőn.
1927 szeptember 9-én alakítják meg a Villatulajdonosok Egyesületét 20 alapítótaggal. Az alapító gyűlést 1930-ban újból megtartják, ezúttal közel félszázas részvétellel. A fő szervező Bernády György, Marosvásárhely városépítő polgármeste.

Az örökmozgó Bernády, Szovátán is talál magának munkát, feladatot, 1930-ban újraalakítja, működőképessé teszi a Villatulajdonosok szövetségét. Hatalmas tapasztalatát gyümölcsözteti Szováta helység, a fürdő minden építkezésében, gazdasági gondjának megoldásában.(22) Tanácsaival, anyagi segítségével döntő mértékben hozzájárult a református templom építéséhez. Közben ő maga is építkezik, feleségével és Györgyike lányával megépíti Szovátafürdő legdíszesebb, szecessziós, eklektikus homlokzatával a vásárhelyi Kultúrpalota építési stílusát idéző magánvilláját.
A két világháború között Szovátafürdő népszerűsítésében és Románia legdivatosabb fürdőhelyévé válásában, a legnagyobb szerepe a román királyi család szovátai nyaralásainak volt. Mária, román királyné 1923-ban látogatott először Szovátára, ekkor a Sándor János villában szállt meg. Későbbi látogatásaikor, a mai Eminescu negyed helyén levő, egykori Patak utcai villájában lakott. A királyi család szovátai nyaralásainak rendszeressé válása után a Medve-tó partján, a mai Piroska-tó és a tóba ömlő patakok közötti partszakasz kiszögelésénél felépítik a "királynő kabinját". A fából készült kétszintes fürdőépület félig a tóra épült. Az alsó részén voltak a tulajdonképpeni fürdőkabinok, az emeleten a pihenő- és tornahelységek kaptak helyet. A háború után a fürdőházat átvontatták a tó nyugati partjára. 1960 szilveszterén ég le máig tisztázatlan körülmények között.
A bécsi döntés után újból Magyarország legnépszerűbb fürdőhelyévé vált Szováta. 1942 nyarán a Szovátára látogatók száma közel egyötödével meghaladja az erdélyi fürdőtörténet mindaddig legnépszerűbb fürdőjének számító Borszék vendégeinek számát.
1947 szeptembere és 1948 májusa között veszik állami tulajdonba, minden kártérítés nélkül Szovátafürdő magánvilláit. A Szováta Fürdő Részvénytársaságot 1948 áprilisában államosítják. Az államosított épületeket minisztériumok, intézmények között osztják fel. A részeire osztott fürdőtelep fejlesztésével új tulajdonosaik nem sokat törődnek. Az ötvenes évek közepétől, miután az épületek nagyrésze az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe kerül, találkozunk újra a fejlődés néhány bátortalan jelével. Felépül a fürdőtelepi filmszínház. Kockakővel borítják a telep mindaddig köves utcáit. 1952-ben mint országos érdekeltségű fórdőhely, városi rangot kap Szováta..
Az 1960-as évek közepétől egyre több nyugati turista keresi fel a kül- és belpolitikájában Moszkvától távolodni látszó Romániát. Szovátafürdőn is lassan megszokottá válik a külföldi turista. Fürdővárosunk külföldi népszerűsítésében döntő szerepük volt Dr. Salló Györgynek, a nagy világlapokban megjelent, Szováta, gyógyhatásairól szóló cikkeinek.
A hetvenes évek második felében épülnek Szováta modern szállodái. 1974-re készül el a 324 férőhelyes Szováta szálló, vendéglővel, cukrászdával, reprezentációs fogadóteremmel. 1975-ben adják át az új, modern betegkezelőt és a 276 férőhelyes Mogyoró szállót. 1977-re készül el a szintén külön vendéglővel, bárral rendelkező Bükk szálló. 1980-1983 között épül utolsó nagy szállodánk, a Fenyő szálló, 178 ágyhellyel, vendéglővel és 260 m2-es uszodával.
Az új szállodák épültek, viszont csodaszép villáinkkal, s azok felújításával senki sem törödött. Igy mire ezek, a rendszerváltás után, többéves sőt akár egy évtizedet is meghaladó hercehurca után visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, nagyrészük teljesen felújíthatatlan állapotba került. Lebontásra itélt régi villáinkkal együtt sorra tünnek el a villák körüli üde zöld parkocskák is. Az emberi kapzsiság minden tenyérnyi zöld helyet beépít. 1989-után szállodáink is egyre leromlottabb állapotba kerültek. A bizonytalan jövőjű épületekbe senki sem volt hajlandó nagyobb összeget befektetni.
Szovátafürdő, harmadik újjászületése másfél évtizede kezdődött. A Danubius szállodaláncnak, a hazafias román sajtó minden hőbörgése ellenére, sikerült megvásárolnia a Fürdővállalatot. A négycsillagosra felújított Szováta szálló újra Szovátára vonzza a legígényesebb turistákat is. 2008-2009-ben került sor, fürdővárosunk történetében mindmáig páratlan mértékű befektetéssel, az infrastruktúra teljes felújítására.

Nyugatról, Marosvásárhely felõl a Székelyföld belseje felé utazva a Kisküküllõ mentén csakhamar feltûnnek a Mezõhavas elõhegyei. A Kápolna domb (720 m), a Cseresznyéshegy (912) és a Bekecs (1079) által közrefogott festõi vidéken terül el Szováta. Egyedülálló ez a Marosszék õshavasából a zaklatott 16. században a sóhegyek tövében alapított település. A természet csodája, hogy a hegyeket alkotó sófelbukkanásokon, a különbözõ töménységû sóstavak mellett óriási bükk- és tölgyerdõk, fenyõk állnak, édesvizû patakoktól öntözött dús kaszálók terülnek el, míg más országokban a só nem fér össze a növényzettel, és csak a sótûrõ furcsa, apró vörös növények, satnya fûcsomók élnek meg. A napban csillogó sóhegyek árnyékában élõk számára a természet e nélkülözhetetlen kincse állandó kísértést, gondot jelentett, mert vártaházakból fegyveres katonák õrizték, és olcsóbb volt a messzirõl csempészett só. Csak a 19. század vége felé válhatott jövedelemforrássá az addig annyi szenvedést okozó só.
Eddig feltárt adataink szerint 1715-ben említik elsõízben a gyógyfürdõzésre használt parajdi és marosszéki "híres hasznú vizeket s forrásokat". Lehet, hogy ekkor még csak barokkos túlzás "híresnek" nevezni az itteni sósvizeket, mert a következõ másfél évszázadban alig-alig említik a sóhegyeket és tavakat, inkább csak a perek protocollumaiba jegyzik be a "prevaricatorok" és csempészek neveit.
Tény, hogy 1818-ban Bélteki Zsigmond, aki összeírta és latinul kiadta az Erdélyi Nagyfejedelemség ásványos vizeit, nem tartotta említésre méltónak vizeinket. A közeliek közül csak az Udvarhelyszéki korondit és a Szejke fürdõit ismeri, pedig a székelyföldiek közül Elõpatak, Homoródalmás (Farkasmezõ), Borszék, Csíkszentmihály (Rákos), Székelyszáldobos, Lövéte (Hámor és Sós borvíz), Bodok, Kászonjakabfalva, Csíkszentkirály (Borsáros), Torja, Csíklázárfalva (Fortyogó), Málnás (Bugyogó), Kovászna (Pokolsár) forrásait elemzte és írta le
.
Csak Orbán Balázs, a "legnagyobb székely" tartottaa számon gyerekkori emlékei közt a szovátai tavakat: "Hol van az a két roppant tó, mely báregymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg a másiknak vize (csak 1/2 lábnyira is a vizfelület alatt) égetõ meleg volt, s melyben annyit fürödtem én is gyermekkoromban? Elfakadtak azok 1850-ben, helyökön pedig azon roppant örvények keletkeztek, melyeket csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint a jeges tengernek úszó jégtömegei..." A szovátai nyaralás alatt barátságot kötött Dózsa Dániellel és Kõvári Lászlóval. Emlékeit késõbb Görögországban is felidézte: "Én kinek a gyalogutazás szenvedélyem, én ki veled [Dózsa Dániel] feledhetetlen barát, sokszor tervezgettem az S[zováta]-i fürdõn a holdvilágos estéken sétálva, hogy vándorbotot véve beutazandjuk a testvérhont minden irányban!" A tõle megszokott lelkesedéssel írta le a sóhegyeket is, mihez a természettudományos ismereteket Gyújtó Lajos tanácsos, a parajdi bánya jó ismerõjének egy kézirata szolgáltatta.

Az ismeretlenségbõl késve kiemelkedõ sóstavak partján ekkor már felépültek az elsõ éjjeli menedéket adó lombsátrak, állandó faházak, sõt a település lakói is ettõl kezdve kaptak rá a "fürdõvendégeknek" nyújtott szolgáltatásokra, illetve az ezért járó ellenszolgáltatásra, ami a szoba kiadásért, étkeztetésért járt. Ekkor még nagyon kevesen igényelték a "nyaralás" örömeit, elsõsorban a gyógyulás, a különbözõ nyavalyáktól való megszabadulás reményében látogatták az ásványos vizeket a vidék viszonylag vagyonosabb birtokosai, papok, tanítók, kisbirtokosok. "Szovátának hasonlóan több tava vagyon; de egyet használnak különösön, minek melegsége igen érezhetõ, s az az elõnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a tordaiban, s fõfájást soha se okoz. Tája igen regényes, havasok aljában, fejérlõ só-sziklák között, festõi édes és sós-tavakkal az erdõs hegyek völgyeiben. Vidékiek régtõl használták. Elsõ fürdõ lak-épületét Simén György bárónõ, s Tolnai János úr építtette 1844-ben; addig a faluba szállásoltak a fürdeni kívánok. A kûn építési eszme egyébaránt a Dózsa Danié" - írja 1847-ben Kõvári László, aki 120-ra teszi az Erdélyben fakadó sósforrások számát. A sóstavak felmelegedésének okát nem ismerték: "e melegséget nem a napnak hanem a fenekéni vegytani dolgoknak akarják tulajdonítani". Még egy fél évszázadnak kellet eltelni, míg felfedezték a heliotermia jelenségét, igaz már megfigyelték a jelenség meghatározó tulajdonságát. "Nem volt meg a tó a hegy keleti végénél, mely 1851-ben csak annyi hideg réteggel bírt, mennyin a test felyül óvakodva lebeghetett, úgy, hogy a forróságtól kezeinket sem tudtuk lebocsátani, igen sós vala, s alján pamutlágy iszap" - összegzi 1853-ban megfigyeléseit Kõvári László.
A következõ évtizedekben Szováta továbbra is megmarad az un. parasztfürdõk színvonalán, mikor Borszék, Elõpatak és Tusnád már az országos jelentõségû fürdõk sorába került. Szováta kisszámú vendégei továbbra is csak egynapi járóföld távolságból érkeztek a kor jármûveivel, szekéren vagy lovon. A naptól felmelegedõ sekélyvizû tavakban vagy a Sóárokban kapával vágott, sekély mélységû, pár négyzetméteres kis gödrökben fürdtek, amilyeneket még jelenleg is megfigyelhetünk. A település életében még nem hozott jelentõs változásokat a fürdõ.
Veress József (1817 - 1889), az önerejébõl vagyonosodó, a polgári értékrendet követõ vállalkozó alapította Szováta elsõ fürdõtelepét. Kezdetben cölöpgátat épített a Sóárokban, hogy a víz felületét és mélységét növelje, és itt építette fel az elsõ fürdõépületeket. Dósa Dániel tanácsára, - Orbán Balázs gyerekkori barátja, a szabadságharc alatt kormánybiztos, majd üldözöttbõl lett országgyûlési képviselõ,- tovább fejleszti birtokán a kis telepet. A Géra-fürdõn, 10 lakószobát, konyhákat építtet, a deszkával kibélelt medencét öltõzõ fülkék vették körül, így teljesen zárt térben lehetett fürdõzni, ahova nem lehetett belátni. Kádfürdõ is volt, itt a felmelegített tömény sós vizet kis szobákban álló, óriási fatörzsekbõl kifaragott kádakban használták a gyógyulnivágyók. (A Géra fürdõt az 1970-es árvíz semmisítette meg végleg, amely ekkor már fürdõtörténeti ritkaság volt fa medencéjével, fa kádjaival, ahova a sósvizet is fa csatornákon vezették.) Viszonylag nagyszámú vendégei, az 1878-i szezonzáró ünnepségen érc emléktáblát állítottak hálájuk jeléül. A Fekete-tó partjára is fürdõ kabinokat épített Veress József, aki 1876-ban engedélyezteti hivatalosan a sósvíz használatát, azonban még nincs "fürdõ nyithatósági" engedélye a belügyminisztériumtól. Itt, az alsó telepen, épültek fel Szováta-fürdõ elsõ szállodái, a Petõfi-, Rákóczi-szállók, és az elsõ vendéglõ.
Ezekben az években több szakaszban keletkezett a Medve tó, amely késõbb meghatározta a fürdõélet, a fürdõkultúra fejlõdését. Kezdetben nem keltett érdeklõdést. Sós vize, amely a felszínén átfolyó édesvízzel tökéletes hõakkumulátort képezett, zavartalanul melegedhetett a só hegyeken növõ dús vegetáció árnyékában. Partján csak 1894-ben építi fel az elsõ villát a terület tulajdonosa Illyés Lajos, aki használati jogot szerzett, 1900-ban bejegyezteti fürdõ vállalatát, majd 1902-ben megvásárolta a Veress halála után tönkrement alsó fürdõt. Közben a magyar természettudósok érdeklõdésének központjába került a 80 Co-ra is felmelegedõ Medve tó, végül is Kalecsinszki Sándor oldotta meg a kérdést: felfedete a heliotermia jelenségét, és elméletét kísérleti úton is bebizonyította.
Az épülõ, fejlõdõ Szováta-fürdõ végül, - utolsóként - elfoglalja helyét Borszék, Elõpatak és Tusnád, a legismertebb székely fürdõhelyek között. Látogatottsága az elsõ világháború kitöréséig töretlenül fejlõdött. Az 1893. évi 370 állandó vendég 1912-re 1.643-ra gyarapodik. Szováta-fürdõ fizetõ vendégei elsõsorban a székelyföldi hivatalnokok és elõkelõ földbirtokosok, Marosvásárhely, Kolozsvár és Budapest értelmiségének, a középosztálynak soraiból kerültek ki. "Legtöbb vendég Budapestrõl jött, nemhiába írják a lapok, hogy Budapesten kétféle láz van, t. i. Szováta és Fedák. Budapestrõl összesen 181 vendég nyaral és üdül Szovátán." - írja "Egy fürdõvendég" 1905-ben. Ugyanakkor nagyszámban érkeztek ideiglenes (három napnál rövidebb tartózkodásra) a környékbeli szegényebb "kisbirtokosok" is, akiket nem vett számba a hivatalos statisztika.
Ausztria-Magyarország fürdõinek példájára itt is kialakult a monarchiára jellemzõ, helyi, székelyföldi szokásokkal színezett fürdõélet.
A fürdõidény július és augusztus hónapokra korlátozódott, de már júniusban és még szeptemberben is lehetett vendégekkel találkozni. Erdélyben ekkor még csak Kereszténysziget volt berendezkedve a téli üdülésre. 1878-ban augusztus 20-án rendezték a szezonzáró bált. Ezután szétszéledtek az utolsó vendégek. Szezonban általában hosszabb idõre érkeztek a vendégek, nem volt ritka a hat hétig is nyaraló család.
A fürdõ megközelítése nehézkes, idõigényes volt. Kezdetben bérkocsikon érkeztek Marosvásárhely irányából a vendégek. "Közelebb került" 1898-tól a nagyvárosokhoz a Balázsfalva - Sóvárad szárnyvasút átadása után, még inkább 1906-tól, mikor ezt a vonalat Parajdig hosszabbították meg. Ugyanakkor, 1904-ben, épült ki a telefonvonal. Budapestrõl "Korond - Szováta" feliratú különkocsi közlekedett. Baross Gábor kezdeményezésére a vasút a századvégére bevezette az utazási kedvezményeket, 33%-os kedvezménnyel lehetett a monarchia fürdõire vasutazni. A vasúthálózat kiépítése nemcsak hozza a vendégeket, azt is megkönnyíti, hogy a tehetõsebbek a monarchia vagy Németország távolabbi, de elõkelõbb fürdõire utazzanak. Divatba jönnek az Adria parti tengeri fürdõk is. A vasútállomástól omnibusz vagy alkalmi fuvarosok szállították a jól felcsomagolt vendégeket fürdõre. A rossz úton zötyögõ jármûveken nem volt elég férõhely ami nem kevés elégedetlenséget okozott. "Ma még sok kívánni való van. Sóvárad kiszálló vasúti állomáson csak egy társaskocsi áll rendelkezésre, mely legtöbbször nem elég az érkezõk felvételére és nagyobb podgyászok hordására képtelen. Csak véletlen, hogy alkalmi székely fuvarosok is oda vetõdnek. Ezek azonban csak podgyász szállításra használhatók, mert ma már: a fakószekér, kender hám, mind a kettõ rossz szerszám. Az omnibusz csak alsó Szováta telepig közlekedik és a felsõ telepre semmi árért fel nem jön ..." - írja 1905-ben egy székelyudvarhelyi látogató. Késõbb több vállalkozó szellemû fuvaros bérkocsi, fiáker elé fogja lovait. Ezek száma 1908-ban 15 volt. A faluból 1904-óta vezet kövezett út a felsõtelepre, ugyanakkor a gyalogösvény is, a telep fõútját 1906-ra alakították ki. Nincs adatunk az automobilok megjelenésére Szovátán. Ezek csak késõn és ritkán jelenhettek meg Szovátán, hisz még 1915-ben is Ady Endrét a város fogatával utaztatja Szovátára Bernády György.
A fürdõhelyen a rend fenntartására a fürdõigazgató és a szolgabíró, - aki a szezonban a fürdõbiztos is volt, - vigyázott. A fürdõigazgató a tulajdonos Veress József és Ilyés Lajos volt. Érkezéskor a vendég számára kötelezõ volt kitölteni a bejelentkezési lapot. Ez volt a látogatottság nyilvántartásának forrása, de nem mindig kezelték pontosan. Hihetetlen, hogy a statisztika szerint 1897-ben pontosan 1000 állandó és pontosan 200 ideiglenes látogatója lett volna.
A fürdõigazgatóság hajtotta be a gyógy- és zenedíjakat a három napnál tovább idõzõ vendégektõl. Ez alól felmentést élveztek a faluban lakó idegeneken, a cselédeken és az igazolt vagyontalanokon kívül a szovátai illetõségûek is. A gyógydíjat hatóságilag állapítottak meg, a fizetésére kötelezett vendégeket három kategóriába (máshol általános volt a négy osztályba sorolás, de voltak eltérések) sorolták. Ez 1908-ban a következõ volt:
a nagybirtokosok, nagykereskedõk és a tízezer korona feletti jövedelemmel rendelkezõk esetében a férj és feleség fizetett 8-8, a tíz éven felüli családtagok 4-4 K-t,
a hivatalnokok, tisztviselõk, birtokosok, magánzók feleségeikkel 4-4 K-t, a tíz éven felüli családtagok 2-2 K-t,
a tanítók, kisgazdák, kistisztviselõk maguk és feleségük után 2-2 K-t, családtagjaik után 1-1 K-t fizettek.
A fürdõjegyeket naponta kellett kiváltani. "Nagy baj, hogy nincsenek szezon fürdõ jegyek, most ennek következtében naponkint kell jegyeket váltani, ami egyrészt kényelmetlen, másrészt zaklatásszerû" - panaszkodtak a fürdõzõk.
Szovátán is jellemzõ volt az erdélyi fürdõk betegsége: a drágaság mellett gyenge kiszolgálás és ellátás. Az élelmiszerek aránytalanul drágák voltak és egyes áruk, - amihez a városi vendégek hozzászoktak - még így sem voltak kaphatók. Ennek kiküszöbölésére a villatulajdonosok szövetkezetet alapítottak.
A gyógydíjakat a jogszabályok rendelkezései szerint a fürdõ fejlesztésére kellett fordítani, de a begyûlt, viszonylag kis összeg, nem befolyásolta jelentõs mértékben a telep fejlõdését.
A vendégek nyugalmát zavarni tilos volt. Ezért a vendéglõket este 11-tõl reggel 5 óráig kötelezõ volt zárva tartani. "A kiabálás, lövöldözés, kutya- vagy macska tartása tilos. A sebes hajtás mindenik telepen tilos. Közmulatságokon a szolgaszemélyzet és kéjnõk meg nem jelenhetnek. ... Az olvasóteremben dohányozni tilos. Fürödni csak a jegy felmutatása mellett és a szemérmet nem sértõ fürdõruhában van megengedve. Kádfürdõk készítésénél joga van a vendégeknek jelen lenni. A tavakban ruhát vagy állatot mosni nem szabad. Undorító betegséggel, kiütésekkel a fürdõt nem szabad használni." (1908)
A jó modor betartására a vendégek is nagy gondot fektettek. Ha valaki Jászai Mari közelében dohányzott, az irgalmatlanul kiütötte a kezébõl a legdrágább szivart is, "ne rontsa ezt a remek levegõt!" - mondta.
A tilalom ellenére sokszor reggelig tartó cigányzenés mulattságot rendezett a fiatalság a kúrszalonban, amit ezért "Ribillió"-ra kereszteltek át. Kedélyesebbek voltak a hangversenyek, tombolával élénkített bálok. Jelesebb napokon az igazgatóság tûzijátékot rendezett a vendégek szórakoztatására. Jászai Mari alkalmi színtársulatot is szervezett. Elõadásaik bevételét kiegészítve épült fel a "Mária-forrás" díszes foglalása. Napilapokkal ellátott olvasóterem, -hol a zongorát díjtalanul lehette használni, - állt a gyógydíjat fizetõk rendelkezésére.
Napközben az éjszakába hajló séta, a csónakázás, a tutajozás, és természetesen a fürdés volt a legkellemesebb szórakozás. Lóverseny, a tiszta vizû patakokban pisztráng halászat tette élénkebbé a szezont. A Medve-tavon lévõ tutajok, társas csónakok és egyszemélyes szandolinok kedveltek voltak. Ebben a magas hõmérséklet miatt nem lehetett fürdeni. Csak a "bátrabbak" próbálkoztak kiúszni a kis mélységû deszka kosarakból. Kezdetben fürdésre a Fekete tavat használták, itt rendezték az úszóversenyeket is. A fürdõzésre használt tavak, ahol együtt voltak a nõk, férfiak és gyerekek, partján fenyõdeszkából ácsolt vetkõzõ kabinok épültek.
Míg az alsótelep a XIX. század végén stagnált, majd elvesztette jelentõségét és egyre inkább csak a kispénzû vendégek látogatták, a Medve-tó partján kialakuló felsõtelep látványosan fejlõdött. A falutól távolabb kialakuló fürdõtelep kezdetben rendezetlen volt, majd a Medve-tó mellõl induló Fõutca és a Fekete-tó mellett elmenõ felsõ utca határozta meg a szerkezetét. Elsõ nagyobb villái a Szent István és a Bercsényi voltak. Szováta fürdõ nem volt búcsújáró hely, de a mikházi ferencrendi szerzetesek korán felismerték a lehetõségeket és kápolnát majd a Hunyadi szállodát építették fel. Csak 1905-ben húsz villa épült és így 60-ra emelkedett számuk. Sokszor az itt nyaraló családok a kedvezõ tapasztalatok hatása alatt határozzák el, hogy villát (családi nyaralót) építenek. Ezt követte a telek kiválasztása és megvásárlása. Annyira megnõtt a kereslet, hogy a telekspekuláció is megjelent, szélhámosságok is elõfordultak. Nehéz volt megbízható építõmestert is találni, aki betartotta volna a szerzõdésben foglaltakat. Így nyárádszeredai és szentdemeteri vállalkozók is dolgoztak. A telep képét a polgári igényeket kielégítõ fából épült, rendszerint emeletes villák határozták meg, amelyek végül három utcába rendezõdtek.
A saját villával nem rendelkezõ vendégek szálláshelyet kerestek. Szerencsés esetben meghívást kaphattak rokonoktól vagy barátoktól, esetleg villákat vagy szobákat vettek bérbe. Ajánlott volt elõre szállást foglalni, nemegyszer megtörtént, hogy vissza kellett fordulni. "A lakásviszonyok még sok kívánni valót hagynak fel, mert, habár évrõl-évre újabb villák emelkednek, de az évrõl-évre növekedõben levõ vendégek számához még mindig kevés a lakás. Ennek szintén az a következménye, hogy az idén is sok vendég volt kénytelen visszautazni, mert lakást nem kapott. Elképzelhetjük, milyen bosszantó és költséges az ilyen utasnak a felsülés ..." (1905) A nagy Rákóczy, Bercsényi, István és Hunyadi szállodák mellett Sándor János, Zeyk, Kõszeghi, Tauszig, Szentiványi, Illyés, Jancsó, Solymossy, Csongvay, Agyagásy, Gáspár, Pogány, Jákó, Törpényi, Gagyi, Óriás, Györffy és Gyarmathy villákat tartották a legszebbeknek.
Az elsõ világháború jelentõs károkat okozott a fürdõtelepen. A fizetõ vendégek helyére 1916-ban a katonaság érkezett. A védelemre érkezett bosnyák ezred okozta a legtöbb kárt. A háború évei a pangás idõszaka volt, amikor a fürdõ ingatlanjai leromlottak, értéküket veszítették.
A háború után az impériumváltás tulajdonosok kicserélõdését is jelentette, a Nemzeti Parasztpárthoz közeli csoportok szerezték meg az ingatlanok legjavát. A fürdõ igazgatója a Bécsbõl visszatérõ Marius Sturza balneológus szakorvos lett, aki modern kezelési módszereket honosított meg és a II. világháború kezdetére felépítette a Medve-tavi új strandot a kezelõ épületével. Szováta Nagy-Románia divatos fürdõhelye lett, ezt jelzi, hogy Mária anyakirálynõ is több éven át itt nyaralt udvartartásával. Számára épült fából a tó vizére egy fürdõpavilon. Zajos, a déli temperamentumra jellemzõ fürdõélet folyt a fürdõn, de annál kedvezõtlenebb hatást gyakorol a helybeliek életére, erkölcseire.
A bécsi döntés utáni éveket a háború árnyékolja be. Ennek ellenére gyarapodik a vendégek száma. Szováta a leglátogatottabb székelyföldi fürdõ lesz, ahová újból nagy számban érkeznek a budapesti nyaralók.
A háborút követõ rendszerváltás újra átrendezi a tulajdonviszonyokat, állami tulajdonba kerülnek a villák, a kezelõk. Egyre több vendég érkezik szakszervezeti beutalóval. A szezon továbbra is a nyári hónapokban van, de több villát fûthetõvé tesznek és ezekben téli kezelésre érkezõ beutaltakat szállásolnak el. A beutaltak mellet vasárnaponként Marosvásárhely gyáraiból, a környezõ falvakból teherautókkal érkeznek egynapos fürdõzésre, mulatásra a kirándulók. A tömeg nyaraltatások korszaka ez, de a vendégek száma csökkenõ tendenciát mutat. A fejlõdés elõsegítésére (egyszerre az összes jelentõsebb fürdõhellyel) városi rangot kap az "egy falúból és egy telepbõl" álló település. A telep civilizáltabb lett: minden villa villanyvilágítást kap, elkészül a csatorna és teljes ivóvíz hálózat, kikövezik az utcákat, kibõvítik a strandot. Felépülnek a nagy szállodák, de nem sikerült nagy számban külföldi (nyugati) turistákat idevonzani.
Az 1989. decemberi fordulat utánra a szocializmus évei leromló állagú villákat (némelyike közel száz éves), tisztázatlan tulajdonviszonyokat hagy, ami megnehezíti a reprivatizációt, a fürdõ fellendülését.
Részlet a "Szovátai fürdõélet" című könyvbõl 2003
 



  Szallashelyek

 
 
 
 
 
 

  office@transylvaniatourism.ro | Tel: 0749-585285